Tanulmányok, interjúk és szociofotók a magyar valóságról - hátrányos megkülönböztetés, esélyegyenlőség

Az alkalom

Az "Egyenlő Esélyek Mindenki Számára" Európai Év 2007 az esélyegyenlőséget a politikai munka középpontjába állította. Az idén volt az EK alapító okiratának a Római Szerződésnek az 50 évfordulója, amely először cikkelyezte be emberi jogként a nemek közötti esélyegyenlőség követelményét és a diszkrimináció tilalmát. Az év és az évforduló alkalmat adott arra, hogy szembenézzünk konfliktusainkkal, és korunk kihívásaival.

A tartalom

A „Mérleg" című könyv kettős feladatot vállalt magára. Egyrészt a szerzők szeretnék felhívni a közvélemény figyelmét azokra a csoportokra, amelyek a rendszerváltás után a társadalom peremére kerültek: romákra, a fogyatékkal élőkre, a nőkre, a menekültekre, valamint azokra, akik bármilyen oknál fogva a rendszerváltás óta a szegénység áldozatává váltak. Jövőjük, sorsuk a közösség szolidaritása nélkül a további lecsúszás, kizáródás. Másrészt a könyv szerzői a hazai és európai döntéshozók felelősségére figyelmeztetnek, valamint arra, hogy az új tagállamok messzebbről jöttek, hosszabb utat kell bejárniuk ahhoz, hogy polgáraik valóban európai állampolgárok legyenek.

A személyesség hangja

A kötet tanulmányait szociofotók és interjúk egészítik ki. Szívbe markoló képek, és talán néha esetlegesnek tűnő emberi sorsok. A véletlenben azonban ott a törvény, aki nagyon messziről indult, annak nehéz a célhoz elérni, aki a rajtnál bennragad, vagy visszahúzzák, az nem lehet győztes. A volt intézeti lány, a roma fiú, a holokauszt túlélője, mind-mind nehezen lép át a múltból az európai jelenbe. Ahogyan az egyik szerző írja: nem mindegy, hogy gyermekkorában valakinek vakolat esett a fejére, vagy egy könyv. Az interjúalanyok között civil szervezetek képviselői is vannak. Ők azok, akik névtelenül dolgoznak mások esélyéért, és nem ismerik azt a szót, hogy lehetetlen.

A szerzők, támogatók, kiadó

A kötet szerzői, az egyetemi tanár Pető Andrea, a miniszteri főtanácsadó, Daróczi Gábor, aki akár tanítványa lehetett volna, Sík Endre, aki a bevándorlókkal a migráció megjelenése óta foglalkozik. Herpainé Márkus Ágnes, aki a haza szélére szorultakat biztatta összefogásra, és vele együtt mások, akik Ferge Zsuzsa első tanítványai voltak a szociális munkás szakon, Mózer Péter, Kósa Eszter, Németh László. Könczei György, aki nélkül nem lett volna törvény a fogyatékossággal élőkről. Egy szerző Kardos Dávid, és az egyik szerkesztő, Kósáné Kovács Magda a „Brüsszel-Budapest híd” gyalogosai. A kötet a Napvilág Kiadó gondozásában jelent meg, a Táncsics Alapítvány támogatásával.

A fülszöveg

Ne érje csalódás az olvasót, ha ez a kötet nem újabb tudományos elemzéssel gazdagítja az esélyegyenlőség amúgy is terjedelmes szakirodalmát. A szerzőket és a szerkesztőket az elmúlt másfél-két évtized tapasztalatai és tanulságai érdekelték, a politikai és jogalkotási folyamatok, a változó társadalmi és emberi környezet, és bennük, mint tükörben, az emberi sorsok. Esendő emberek, szegények, és tönkrement régiókban élők, új otthonra vágyó bevándorlók, fogyatékossággal élők, nők a szegénységben, nők a reménytelen jövőjű településeken, romák, a megkülönböztetés és a szegregáció szenvedő alanyai. A szerzők mellett megszólalnak ők maguk is, és a fotósok jóvoltából képi arcot ölt a holt betű. Ámos Imre borítóra került festményén más korban, szörnyű fájdalmak balsejtemével mérlegre kerül a világ, és akkor az emberi sors könnyebbnek bizonyul. Ezek az írások is tesznek félelmet és könnyeket a mérlegre, de éltetni akarják a hitet, hogy van, lehet egyensúly a világban.
Sokan hisznek abban, hogy az esélyek egyenlősége a szó mágiájával meg nem oldható. Hozzájuk fordulunk, az ő érdeklődésükre számítunk, és arra, hogy legyenek élesztői és ébrentartói a közösségek kis köreinek, amelyekből megszülethet egy egész közös társadalom emberibb arca.

Kapcsolódó írások:

A könyv letölthető változata

Népszabadság cikk a könyvbemtutatóról